Tízéves voltam, amikor apukámtól megkaptam az első fényképezőgépemet és akkor még nem tudtam, hogy ez mennyire meghatározza majd az életemet.

A fotózás azóta a mindennapjaim része: imádom megörökíteni a pillanatokat a saját életemben, még az apró, hétköznapi részleteket is. Évek múlva egy-egy kép idéz fel olyan emlékeket, amelyek talán már elhalványultak volna, ha akkor nem állok meg egy pillanatra, hogy megörökítsem őket.

A fotózások során arra törekszem, hogy nyugodt, bizalmas légkör alakuljon ki. Nem szeretem a túlerőltetett pózokat; sokkal inkább a természetes mosolyokat, a spontán érintéseket és a valódi pillanatokat keresem. Ezekből születnek azok az csodálatos képek, amelyeket évekkel később is jó érzés visszanézni, mert felidézik mindazt, amit ott és akkor éreztetek.

A mindennapjaim ritkán csendesek, mindig csinálok valamit, mindig van egy új ötletem vagy tervem. Néha fárasztó, néha izgalmas, de mindig hoz valami apró, váratlan élményt és ezekből születnek a legjobb történetek, amiket képekké formálhatok.